¹Testvéreim, ne legyetek sokan tanítók, hiszen tudjátok, hogy súlyosabb ítéletben lesz részünk. ²Mert sokat vétkezünk mindnyájan: de ha valaki beszédében nem vétkezik, az tökéletes ember, meg tudja fékezni az egész testét. ³Ha a lovak szájába zablát vetünk, hogy engedelmeskedjenek nekünk, egész testüket irányíthatjuk. ⁴Íme, a hajókat, bármilyen nagyok, és bármilyen erős szelek hajtják is őket, egy egész kis kormányrúddal oda lehet irányítani, ahová a kormányos akarja. ⁵Ugyanígy a nyelv is milyen kicsi testrész, mégis nagy dolgokkal kérkedik. Íme, egy parányi tűz milyen nagy erdőt felgyújthat: ⁶a nyelv is tűz, a gonoszság egész világa. Olyan a nyelv tagjaink között, hogy egész testünket beszennyezi, és lángba borítja egész életünket, miközben maga is lángba borul a gyehenna tüzétől. ⁷Mindenfajta vadállat és madár, csúszómászó és tengeri állat megszelídíthető: meg is szelídíti az ember; ⁸a nyelvet azonban az emberek közül senki sem tudja megszelídíteni, fékezhetetlenül gonosz az, telve halálos méreggel. ⁹Ezzel áldjuk az Urat és Atyát, és ezzel átkozzuk az Isten hasonlatosságára teremtett embereket: ¹⁰ugyanabból a szájból jön ki az áldás és az átok. Testvéreim, nem kellene ennek így lennie. ¹¹Vajon a forrás ugyanabból a nyílásból árasztja-e az édes és a keserű vizet? ¹²Avagy teremhet-e, testvéreim, a füge olajbogyót, és a szőlő fügét? Sós forrás sem adhat édes vizet. (Jakab 3;1-12)

¹Kérve kérlek Isten és Krisztus Jézus színe előtt, aki ítélni fog élőket és holtakat; az ő eljövetelére és országára kérlek: ²hirdesd az igét, állj elő vele, akár alkalmas, akár alkalmatlan az idő, feddj, ints, biztass teljes türelemmel és tanítással. ³Mert lesz idő, amikor az egészséges tanítást nem viselik el, hanem saját kívánságaik szerint gyűjtenek maguknak tanítókat, mert viszket a fülük. ⁴Az igazságtól elfordítják a fülüket, de a mondákhoz odafordulnak. ⁵Te azonban légy józan mindenben, a bajokat szenvedd el, végezd az evangélista munkáját, töltsd be szolgálatodat. (II.Tim.4.1-5.)

Gyakran beszélünk arról, hogy szavainkban igen nagy erő van, amely képes egyaránt építeni és rombolni is.  Nem igaz az, hogy a szavak nyomtalanul elszállnak, nincsen jelentőségük. Nem igaz az, hogy az ember beszélhet mértéktelenül és felelőtlenül, hogy a beszéd csak arra való, hogy az ember valamivel eltöltse az idejét, elszórakozzon. Néhány példát mondanék ennek az állításnak az igazolására.

Olvastam valamikor régen egy írást egy rendkívül tehetséges és sokak által tisztelt emberről, aki több nagyszerű találmánnyal gazdagította meg a világot. Azt írta le az életrajzírója, hogy sajnos rövid életű volt ez az ember, mert a szívében hordozott egy olyan sebet, ami soha nem gyógyult be, s amely arra indította, hogy fiatalon véget vessen az életének. Egy egészen jelentéktelen esemény miatt sérült meg ilyen súlyosan. Ugyanis ez a seb akkor keletkezett, amikor középiskolás korában a tornatanára társai előtt megszégyenítette, foghegyről odavetette neki egy tornaórán, hogy: Egy ilyen ügyetlen, kétbalkezes ember minek is él egyáltalán. Olyan mélyen bevésődött a szívébe ez a megjegyzés, hogy soha nem tudott megszabadulni tőle és ez a megjegyzés később öngyilkosságba kergette.

De a szavak erejét, hatását azáltal is érzékeljük, hogy sokszor halljuk manapság azt a híradásokban, hogy a nyugati világ börtöneiben és a különféle mecsetek istentiszteletein iszlám hitű tanítók hogyan oktatnak és fanatizálnak eredményesen embereket arra tanításukkal, hogy amikor majd lehetőségük lesz rá, akkor majd terrorcselekményeket hajtsanak végre. Olyan döbbenetes eseményekről is hallunk, hogy egy ilyen fanatizált ember saját gyermekének a testére helyezett el robbanóanyagot, és azt felrobbantotta amikor a gyermeke az általa meghatározott cél közelébe érkezett. A szívükbe írt szavak teszik ezeket az embereket ilyen kegyetlen fanatikussá!

De gyakran hangzik el az is egy egy emberrel kapcsolatosan, hogy ő ilyen, vagy olyan módon szocializálódott és ezért nem lehet megváltoztatni a gondolkodását, nem lehet azt várni tőle, hogy megértsen más gondolatokat. Beleíródott a szívébe lelkébe mindaz a tudás, ismeret, gondolkodásmód, amit fiatalabb korában és élete során látott, hallott, megtapasztalt, ami hatott rá családjában, az iskolában és egyéb közösségekben.

Sokféle módon felfedezhetjük, hogy a szavakban, szavainkban nagy erő van. Befolyásolni tudnak bennünket, vagy másokat is. Olyan életformának kialakítására, olyan tettek véghezvitelére is kényszeríthetnek bennünket a szívünkbe, lelkünkbe íródott szavak, amik súlyos károkat okozhatnak nekünk is, és másoknak is.

A hírközlő eszközök irányítói, a közéletet meghatározó szakemberek, a reklámok készítői tisztában vannak a szavak erejével és profi módon alkalmazzák is tudásukat, sokszor jobb, sokszor pedig alantasabb célok elérése érdekében. Egyre gyakrabban hangzik el az a megállapítás, hogy a világunk életét legerőteljesebben az információ határozza meg. Az igazság, a mindennapi életet meghatározó irányító erő annak a kezében van, aki jobban, erőteljesebben tud érvelni, fogalmazni, aki mesteri módon tudja a szavakat, a beszédet használni.

Isten Igéjéből azonban szól felénk az evangélium: Nem csak emberi beszéd hangzik ebben a világban, hanem Isten élő szava, Igéje is. Jézus Krisztus által, a testté lett Ige által szól hatalmas erővel Isten szava minden ember felé, és az Ő írott Igéje által is, a Szentírás által is.

Tehát nem csak az emberi szavaknak van ilyen életformáló ereje világunkban, hanem Isten Szavának, Igéjének is! Sőt, még azt is mondhatjuk, hogy az Igének még hatalmasabb ereje van. Ezért fontos megértenünk, hogy komolyan vennünk a Szentírásból megszólaló figyelmeztetéseket. Fontos meghallani, amit a Zsidókhoz írt levéből felolvastam, „¹²Mert Isten igéje élő és ható, élesebb minden kétélű kardnál, mélyre hatol, az elme és a lélek, az ízületek és a velők szétválásáig, és megítéli a szív gondolatait és szándékait. ¹³Nincsen olyan teremtmény, amely rejtve volna előtte, sőt mindenki mezítelen és fedetlen az ő szeme előtt. Neki kell majd számot adnunk.” - vagy amit Pál apostol mond Timóteusnak a hozzá írt levelében: „¹⁶A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre; ¹⁷hogy az Isten embere tökéletes és minden jó cselekedetre felkészített legyen.” „²hirdesd az igét, állj elő vele, akár alkalmas, akár alkalmatlan az idő, feddj, ints, biztass teljes türelemmel és tanítással.”

Más Igék is arra buzdítanak, segítenek bennünket, hogy akkor ha hitben éljük az életünket, akkor Isten Igéje, Isten élő szava legyen az, amit igyekezzünk befogadni, s ami számunkra fontos legyen, törekedjünk, hogy bevésődjön mélyen a szívünkbe, irányítani, meghatározni kezdje az életünket, akarjuk, engedjük azt megvalósulni, amit az apostol mond: „¹⁶Krisztus beszéde lakjék bennetek gazdagon úgy, hogy tanítsátok egymást teljes bölcsességgel, és intsétek egymást zsoltárokkal, dicséretekkel, lelki énekekkel; hálaadással énekeljetek szívetekben Istennek.” (Kol. 3.16.) 

A mai alkalommal arról szeretnék elmondani néhány gondolatot, hogy miért is kell Isten szavát, Igéjét, mindenek fölé helyezni az életünk során. Miért fontos, hogy a hitben élő keresztyén embernek Isten élő szava, Igéje legyen mindenek felett a meghatározó, a mértékadó szó, ami folyamatosan a szívébe íródik, ami áthatja, meghatározza a gondolkodását, az életét.

Mindenekelőtt azt mondanám el, hogy mindannyian hordozunk magunkban olyan szavakat, megjegyzéseket, amik folyamatosan fájdalmat okoznak nekünk, vagy negatív módon befolyásolják az életünket. Életünk során sokszor elér hozzánk ilyen szó, megjegyzés, ismerősöktől, vagy ismeretlenektől, tanulmányainkból és olvasmányaikból is. Ezeket a sérüléséket, sebeket, életünket negatív módon befolyásoló szavakat, amiket hordozunk a szívünk mélyén egy egy bántó, rosszindulattal, vagy befolyásolásunkra törekvően kimondott szó következtében, Isten Igéje képes semlegesíteni, eltörölni, és az általuk okozott mély sebeket is képes meggyógyítani. A legmélyebben lévőket és a legfájdalmasabbakat is.

Isten szava ugyanis a mi életünkben úgy szólalhat meg mindenekelőtt, mint az Istennek Jézus Krisztusban megnyilvánuló szeretetét, életre támasztó, gyógyító erejét hirdető szó. Ha valaki megérti és szívébe íródik az, hogy Isten úgy szereti őt, hogy egyszülött Fiát adta érte, akkor ez alapvetően új helyzetet teremt a számára, olyan bátorságot, erőt ad neki, ami egy pillanat alatt semmivé teszi a fájdalmas sebeket osztó emberi szavakat. Naponta hallhatjuk, ha figyelünk Isten szavára, hogy azt mondja nekünk: Ne félj, mert én veled vagyok! Ne félj, mert én nem hagylak el téged. Enyém vagy, drága vagy számomra, „a hegyek eltávoznak, és a halmok megrendülnek; de az én irgalmasságom tőled el nem távozik, és békességem szövetsége meg nem rendül, így szól könyörülő Urad.” „¹⁵Megfeledkezik-e csecsemőjéről az anya, nem könyörül-e méhe gyermekén? De ha ő meg is feledkeznék, én akkor sem feledkezem meg rólad! ¹⁶Íme, a tenyerembe véstelek be, szüntelenül előttem vannak falaid.”

A minket szerető Isten, a mi mennyei Édesatyánk megszabadít bennünket azoktól a sebektől, amiket életünk során kaptunk, s amik folyamatosan fájdalmat okoznak nekünk. Ő meggyógyít bennünket, ha engedjük, hogy az Ő szava szívünkig érjen, szívünkbe íródjon!

Mindazokat a szavakat is, amik embereknek beíródtak a szívükbe tanulmányaik, családi kötelékük, baráti és egyéb közösségeik által, amiben szocializálódtak, Isten élő szava képes kitörölni, vagy átírni.

Emlékszem, hogy egy fél évszázaddal ezelőtt történt az, hogy egy nagyon agilis tatabányai pártitkár megtért és attól kezdve különös módon nyilvános helyeken tett Jézus szabadításáról bátran bizonyságot. Nagy botrány volt a megtérése következtében az addigi munkahelyén, de ő nem hátrált meg, nem hallgatott, mert mindazt, ami addig a szívében volt, ami meghatározta az életét azt Isten Igéje kitörölte és átírta.

Olyan nagy szükség van erre, hiszen igen sok ember van, akik hihetetlenül okosnak képzelik magukat és fennen hirdetik a maguk nagy bölcsességét. Szükség van arra, hogy az ilyen emberek szívét Isten szava, Igéje átírja, átprogramozza. Isten élő és ható Igéje az ilyen embert teljesen át tudja formálni. Megmutatja neki azt, hogy ahogyan eddig élt, gondolkodott az nem jó és új, felülről kapott bölcsességgel ajándékozza meg.

A hitben élő ember életében, minden kérdésben, az élet minden területén, nem az a fontos, hogy ő mit gondol, hogy mások mit mondanak, hanem hogy Isten szava, Igéje mit jelentett ki a számára, mit tanított meg neki, mit írt be a szívébe. Ez a változás a keresztyén életnek az egyik legfontosabb jellemvonása.

Isten Igéje tehát, ha szívünkig ér, akkor meggyógyít, megtisztít és teljesen új látást ad, új életformára segít.

Megfigyelhetjük azt is, hogy a különféle emberi indíttatásból megszólaló szavak hatása különböző, de legtöbbször negatív hatású. Vannak olyan szavak, amik rendkívül sok kárt okoznak, megbetegítenek, tragédiák okozói lesznek, vagy a gyűlölködést, a széthullást munkálják. Sokszor azt is láthatjuk, hogy a megszégyenülést, az emberi élet kiüresedését, terméketlenségét munkálják az emberi okoskodások, és vannak olyan szavak is, amik úgy hangzanak fel, hogy nincsen igazi tartalmuk, amik csak üresen és értelmetlenül hangzanak el.

Az az ember azonban, aki Isten Igéjét hallja és befogadja, az azt tapasztalja meg, hogy Isten Igéje amikor a szívbe íródik, akkor mindig gyümölcsöt terem, soha nem vész el, soha nem tér vissza üresen. Isten befogadott Igéje az ember életét mindig meggazdagítja, áldások gazdagsága felé segíti, vezeti.

Isten Igéje, ha a szívünkbe íródik, akkor folyamatosan uralma alá vonja a gondolkodásunkat. Leleplezi a rosszat, rámutat a jóra és segíti a jó, a nemes életformának a kialakulását. Időről időre amikor visszatekintünk a megtett útra, akkor láthatóvá válik számunkra az, hogy Isten Igéje és Lelke által, hogyan formálódott át, gazdagodott a gondolkodásunk, a belső életünk.  Ez a belső átformálódás természetes módon jelentkezik a külső dolgokban is. Tisztul, szépül az embernek az élete ezáltal. Több szelídség és alázat fogja az ilyen embert jellemezni. Megjelenik életében a befogadott Ige által Isten sokféle áldása. Elértéktelenednek olyan dolgok, amiket addig fontosnak tartott, és megjelennek olyan értékek, amiket addig talán nem is vett észre, vagy tudott elfogadni.

Ott, ahol Isten szava beíródik az ember szívébe, ott élet támad, mégpedig olyan élet, ami mérhetetlen gazdagsággal teljes, ami igazi értékeket hordoz.

Ma olyan időket élünk, amikor világunkból egyre jobban hiányoznak az igazi értékek. Gyakran szinte megrettenek, amikor egy ünnepségről, vagy egy komolynak látszó rendezvényről adnak hírt a TV-ben, vagy az újságokban. Reklámként elhangzik ilyenkor az, hogy milyen együttesek lépnek fel ebből az alkalomból. Ezekkel az együttesekkel próbálják odacsábítani a népeket, amik lehet, hogy nagyon műfajukban nagyon tehetségesek, de nem hordoznak igazi értékeket azzal, amit csinálnak. Csak arra alkalmasak, hogy az emberek ugráljanak, csápoljanak egy egy ilyen együttest hallgatva, jól érezzék magukat. Szükség van ma arra, hogy Isten hatalmának valódi értéket teremtő ereje jelenjen meg a társadalomban, az egyházban, s ne a szemét borítson el mindent.

Ezért van szükség arra, hogy komolyan vegyük a Bibliát. Olvassuk, engedjük, hogy minden szava szívünkbe íródjon, mégpedig Isten élő, személyesen hozzánk szóló szavaként. Szükség van arra, hogy a gyülekezetben azok, akik Igét hirdetnek valóban Igét hirdessenek, valóban gyógyító, növekedést munkáló élő Igét.  Csak így jelenhet meg a mi kiüresedett világunkban az az érték, ami igazán meggazdagít, ami életet teremt és ami a reménytelenségtől szenvedő emberi szívekben új, élő reménységet tud ébreszteni.

Ha engedjük, hogy Isten Igéje, szava a szívünkbe íródjon, akkor azt fogjuk tapasztalni, hogy a mi szavainkban, kommunikációnkban és metakommunikációnkban is, Isten szava szólal meg azok felé, akik körülöttünk élnek, akikkel kapcsolatba kerülünk, akikkel beszélgetünk.

Ez azt jelenti, hogy valójában már úgy tudunk beszélgetünk másokkal, hogy Isten gyógyító, békességet teremtő, növekedést munkáló szava szólítja meg őket a mi szavaink által. Erre kell figyelnünk! Ez kell, hogy mértéke legyen a szavainknak, magatartásunknak. Ennek aztán sokféle következménye lesz! Mindenekelőtt megérzik és megismerik Isten szeretetét azok, akik között élünk, megérzik a mi mennyei Atyánk jóságát és elkezd gyógyulni az életük. Megérzik a békességnek a csodálatos jó ízét. Azt élik át, amit a szomjas ember átél a friss élő vizű forrásnál. Vágyakozni fog az illető ehhez a forráshoz újra és újra. Minél tisztábban szólal meg felé Isten élő szava, annál inkább láthatóvá válik az, hogy élete változik, átformálódik.

Fontos tehát az, hogy próbáljunk megszabadulni a különféle betanult emberi okoskodásoktól (még akkor is, ha az valamilyen egyházi csoport okoskodása) és a Krisztussal megtalált élő kapcsolatunkban erősödjünk meg arra, hogy a Krisztus beszéde, szava, Igéje szólaljon meg a mi gyarló emberi szavaink által, Isten Igéje, szava lakozzék bennünk gazdagon.  Éljük át azt, hogy mennyire valóság, amit Jézus mondott: Aki hisz énbennem, annak élő víznek folyamai ömlenek a belsejéből.  

Az embereknek, a világnak nem keresztyén elméletekre van szüksége, hanem Isten élő szavára, Igéjére. Bárcsak tudnánk külön külön is mindannyian így élni, így megszólalni, és bárcsak az egyház is tudna így bizonyságot tenni, szolgálni ebben a világban.

oOo

¹Nincsen azért most már semmiféle kárhoztató ítélet azok ellen, akik Krisztus Jézusban vannak, ²mert az élet Lelkének törvénye megszabadított téged Krisztus Jézusban a bűn és a halál törvényétől. ³Amire ugyanis képtelen volt a törvény, mert erőtlen volt a test miatt, azt tette meg Isten, amikor bűnért való áldozatként tulajdon Fiát küldte el a bűnös testhez hasonló formában, és kárhozatra ítélte a bűnt a testben,⁴hogy a törvény követelése teljesüljön bennünk, akik nem test szerint járunk, hanem Lélek szerint. ⁵Mert akik test szerint élnek, a test dolgaira törekszenek, akik pedig Lélek szerint, a Lélek dolgaira. ⁶A test törekvése halál, a Lélek törekvése pedig élet és békesség, ⁷minthogy a test törekvése ellenségeskedés Istennel, mert Isten törvényének nem engedelmeskedik, és nem is tud engedelmeskedni. ⁸Akik pedig test szerint élnek, nem lehetnek kedvesek Isten előtt.⁹Ti azonban nem test szerint éltek, hanem Lélek szerint, ha Isten Lelke lakik bennetek. De akiben nincs Krisztus Lelke, az nem az övé. ¹⁰Ha pedig Krisztus bennetek van, bár a test halott a bűn miatt, a Lélek élet az igazság miatt. ¹¹Ha pedig annak Lelke lakik bennetek, aki feltámasztotta Jézust a halottak közül, akkor az, aki feltámasztotta Krisztus Jézust a halottak közül, életre kelti halandó testeteket is a bennetek lakó Lelke által.¹²Ezért, testvéreim, adósok vagyunk, de nem a testnek, hogy test szerint éljünk. ¹³Mert ha test szerint éltek, meg kell halnotok, de ha a Lélek által megölitek a test cselekedeteit, élni fogtok. ¹⁴Akiket pedig Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai. ¹⁵Mert nem a szolgaság lelkét kaptátok, hogy ismét féljetek, hanem a fiúság Lelkét kaptátok, aki által kiáltjuk: „Abbá, Atyám!” ¹⁶Maga a Lélek tesz bizonyságot a mi lelkünkkel együtt arról, hogy Isten gyermekei vagyunk. ¹⁷Ha pedig gyermekek, akkor örökösök is: örökösei Istennek és örököstársai Krisztusnak, ha vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt meg is dicsőüljünk. (Róma 8)

A nagyheti és húsvéti időszakban természetes módon egyre jobban előtérbe kerül mindenki számára Jézus szenvedésének története, váltsághalála és feltámadása, s az az üzenet, hogy mindenkinek adatik szabadság, új élet, aki hittel elfogadja Jézus szabadítását. Aki megtapasztalja Jézus kereszthalálának és feltámadásának erejét és titkát, az megérti, hogy Jézus kereszthalála és feltámadása a világtörténelemnek legfontosabb eseménye, olyan esemény, amelyről mindenkinek tudni kell. Erről az eseményt mindenkinek hírül kell adni, mindenkinek el kell mondani, hirdetni kell, hogy Jézus meghalt és feltámadott.

A mai alkalommal néhány olyan fontos üzenetet szeretnék elmondani erről az eseményről, amivel érzékeltetni próbálom a nagypénteknek és a húsvétnak a mindennapi életünkre gyakorolt rendkívüli fontoságát. Szeretném érzékeltetni ezzel a néhány példával azt, hogy mit is jelent az az üzenet, ami olyan sokszor elhangzik az Igében, az igehirdetésekben, hogy Jézus kereszthalála által szabaddá tett bennünket a bűn átkától, tökéletes tisztaságot, új életet, örök életet ajándékozott számunkra. Azért érzem fontosnak ezt elmondani, mert ez az üzenet sokak számára egy elvont, elméleti üzenetként hangzik csupán. A gyakorlati hatását nem mindenki érzékeli azonnal.

Nem olyan nagyon régen kórházba kerültem. A nyolcágyas kórteremben egy nálam fiatalabb ember volt az egyik beteg, aki súlyos állapota miatt nem tudott már felkelni az ágyból, teljes ápolásra szorult. Láthatóan napról napra romlott az állapota. Nem voltak rokonai, ismerősei, mert senki nem látogatta. A nővérek etették és ők gondoskodtak róla. Ez az ember néhány nap alatt lassan elcsendesedett. Láthatóan már nem érezte a fájdalmakat sem. Egyik délutáni látogatási időszakban, amikor a kórteremben szinte minden ágynál volt néhány látogató, észrevétlenül eltávozott az élők sorából. Senki nem vette észre azt, hogy meghalt. Onnan tudtuk meg, hogy a látogatási idő végefelé a nővérek paravánt raktak az ágya köré, rendbe rakták és az előírás szerinti idő elteltével jöttek érte a beteghordók és elvitték.

Mindezt látva azon gondolkodtam, hogy milyen elhagyottá, milyen magányossá is válhat az ember bizonyos helyzetekben. Talán egy betegágynál érzékeli ezt az ember legerőteljesebben. De ezt a magányosságot, ezt az elhagyottságot nem csak egy kórteremben lehet felfedezni, hanem az élet sok területén. Fiataloknál, időseknél, különféle élethelyzetben lévő embereknél felfedezhető az, hogy teljesen egyedül, elmagányosodva, elveszetten élik az életüket napról napra. Senki sincsen, aki meghallgatná őket, aki odafigyelne rájuk, akivel igazi szeretetkapcsolatot ápolhatnának.

Ez az árvaság, az embernek ez a fojtogató magánya a bűn következménye. Elveszítettük egymást, magunkra maradtunk. Mindannyian érezzük ezt valamilyen mértékben. Tóth Árpád írja le szép versében ezt, amikor azt mondja:

Állok az ablak mellett éjszaka,

S a mérhetetlen messzeségen át

Szemembe gyűjtöm össze egy szelíd

Távol csillag remegő sugarát.

Billió mérföldekről jött e fény,

Jött a jeges, fekete és kopár

Terek sötétjén lankadatlanul,

S ki tudja, mennyi ezredéve már.

Egy égi üzenet, mely végre most

Hozzám talált, s szememben célhoz ért,

S boldogan hal meg, amíg rácsukom

Fáradt pillám koporsófödelét.

Tanultam én, hogy általszűrve a

Tudósok finom kristályműszerén,

Bús földünkkel s bús testemmel rokon

Elemekről ád hírt az égi fény.

Magamba zárom, véremmé iszom,

És csöndben és tűnődve figyelem,

Mily ős bút zokog a vérnek a fény,

Földnek az ég, elemnek az elem?

Tán fáj a csillagoknak a magány,

A térbe szétszórt milljom árvaság?

S hogy össze nem találunk már soha

A jégen, éjen s messziségen át?

Ó, csillag, mit sírsz! Messzebb te se vagy,

Mint egymástól itt a földi szivek!

A Sziriusz van tőlem távolabb

Vagy egy-egy társam, jaj, ki mondja meg?

Ó, jaj, barátság, és jaj, szerelem!

Ó, jaj, az út lélektől lélekig!

Küldözzük a szem csüggedt sugarát,

S köztünk a roppant, jeges űr lakik!

Nagypénteken és húsvétkor azonban az történt, hogy Jézus megtörte a bűnnek ezt az átkát. Árvaságunkban, magányunkban felhangzik az Ő szava felénk: Ne félj, mert én veled vagyok! Ne félj, mert én szeretlek téged. Nem hagylak titeket árvákul, mert én élek és ti is élni fogtok. És úgy hangzik az Ő szava, hogy lehetetlenné teszi azt, hogy a mi életünk árvasága, elesettsége újra kiújuljon: „²⁸Hát nem tudod, hát nem hallottad? Örökkévaló Isten az ÚR, ő a földkerekség teremtője! Nem fárad el, és nem lankad el, értelme kifürkészhetetlen. ²⁹Erőt ad a megfáradtnak, és az erőtlent nagyon erőssé teszi. ³⁰Elfáradnak és ellankadnak az ifjak, még a legkiválóbbak is megbotlanak. ³¹De akik az ÚRban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el.”(Ézs 40.)

Az az ember, aki elfogadta Jézus áldozatát, aki a feltámadott Jézus szeretetében éli az életét, az már soha nem lehet annyira egyedül, amilyen egyedül volt Jézus nélkül, a bűn rontásától megterhelten, nem lehet soha olyan magányos, elhagyatott, árva.

Elsősorban a szívével érzi ezt az ember! Hiszen Jézus szeretete, élő jelenléte a szívébe árad és betölti egész lényét. De nem csak a szívével érzi ezt, hanem látja életének minden eseményében is, tapasztalja, hogy Ő velem van, nem hagy el, hűséges hozzám, akkor is hűséges, ha én hűtlen vagyok, akkor is, ha én elbizonytalanodtam a vele megtalált kapcsolatomban. Vezet, megtart, gondja van rám, velem van!

A kereszt azt mondja el minden embernek: Látod! Ennyire veled van, ennyire szeret téged az Isten! Az Ő irántunk való szeretete, amely a golgotai kereszten látható, ennyire minden nap megtapasztalható valóság!

Vajon érezzük-e mindannyian ezt a szeretetet? El tudjuk-e mondani mindannyian, hogy igen, Ő megtalált engem, valóban nem vagyok egyedül, nem vagyok árva, elhagyatott és tudom, hogy nem is leszek az soha, mert Ő megszabadított a bűn átkától.

De Jézus kereszthalálának van egy másik következménye is! Ez pedig az, hogy ott az Ő keresztje alatt olyan embereket fedezhetünk fel magunk körül, akik ugyanezt megértették és átélték. Ott a kereszt alatt ezekkel az emberekkel személyes közösséget találhatunk. Szeretetközösséget. Megvalósul az, amit Jézus mondott a főpapi imádságában: „²²Én azt a dicsőséget, amelyet nekem adtál, nekik adtam, hogy egyek legyenek, ahogy mi egyek vagyunk: ²³én őbennük és te énbennem, hogy teljesen eggyé legyenek, hogy felismerje a világ, hogy te küldtél el engem, és úgy szeretted őket, ahogyan engem szerettél.” (Jn17)

Azok, akiket Jézus megtalált és kiemelt a magányból, az árvaságból, egymásra találnak, közösséget találnak egymással. Szeretetközösségben kezdenek élni krisztusi lelkülettel. Ez a közösség összetart, és hirdeti mindenki felé azt, hogy az ember bűn miatti árvaságát Jézus törte meg és az Ő szeretetének, élő jelenlétének ereje formálja ki az igazi emberi közösséget, amelyik az Ő szabadítását szeretetét hirdeti mindenki számára ebben az árvasággal sújtott világban. „³⁴Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást! ³⁵Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást.” (jn.13.)

Az emberi életet terhelő magány, árvaság érzésével együtt a mi világunkban a békétlenség és az állandó elégedetlenség is olyan állapot, ami minden időben jellemző. Talán a mi időnkben még erőteljesebben, mint korábban. Olvasva az interneten található kommenteket megrendül az ember, mert ott leplezetlenül tárul fel ez a nyomorúság. Az a sokféle békétlenség, az a sokféle elégedetlenség és romboló indulat egyszerűen felkavaró és érthetetlen. Ez a jelenség is a bűnnek a következménye. Békétlen a szívünk, mert nem találjuk a helyünket a világban. Békétlen a szívünk, mert úgy érezzük, hogy nem tudjuk megoldani a problémáinkat. Békétlen a szívünk, mert azt érezzük, hogy hatalmas sors erők fogságában van az életünk, és ezek az erők sodornak bennünket kényük kedvük szerint. Nem tudjuk magunkat megvédeni ezeknek az erőknek a hatásaitól.

Lázadunk és elégedetlenek vagyunk, mert úgy gondoljuk, hogy az életünk akkor lesz majd boldog élet, ha minden sikerül, ha minden megadatik. És már szinte mindent elértünk, amiről álmodoztunk, de még mindig nem elég, még mindig kell valami, mert az életünk még mindig nem lett teljes életté. És talán arra az állapotra is eljutunk, hogy ugyan már mindent elértünk, amit az ember elérhet itt a földi életben, de mégis csak a szomorúság, az elégedetlenség és az undor az, amit érzünk a szívünkben.

A bűn rontása ilyen. Nincs békességük azoknak, akik Isten nélkül élnek. A lázadó embernek soha semmi nem elég. Mindig többre vágyik, soha semmi nem elég, és minél többre jut, annál elégedetlenebb.

De az az ember, aki felemeli a tekintetét és Jézust ott látja a kereszten, és hittel elfogadja Jézus áldozatát, az megtapasztalja, hogy a bűnnek ezt a rontását Jézus valóban megtörte. Ha Őhozzá megyünk, ha Őt elfogadjuk, akkor az életünkben megszűnik ez az áldatlan állapot.

Az én békességemet adom néktek! Nem úgy adom, ahogyan a világ adja! – mondja Jézus. Ott a feltámadott Jézus szeretetéhez találva az ember megtapasztalja azt, hogy a szívébe olyan békesség költözik, amit senki el nem vehet tőle és semmi meg nem ronthat. Olyan békesség ez, amit áthat a hála és az öröm, a Krisztus dicsőítése és magasztalása. Nagyon világosan fogalmazza meg a zsoltáros a 32. zsoltárban ezt a fordulatot. Azt mondja, hogy amíg a bűn határozta meg az életemet, addig „…kiszáradtak csontjaim, egész nap jajgatnom kellett. 
Mert éjjel-nappal rám nehezedett kezed, erőm ellankadt, mint a nyári hőségben.” De, amikor megvallottam bűnömet, amikor szabaddá lettem a bűneimtől, akkor megszűnt ez az állapot.

Milyen jó is annak, aki így tud élni, szívében felülről kapott békességgel, elégedetten, elfogadva azt, ami van. Milyen jó annak a családnak, annak a közösségnek, ahol ez a békesség és öröm tölti be a szíveket.

„… a mi vétkeink miatt kapott sebeket, bűneink miatt törték össze. Ő bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen, az ő sebei árán gyógyultunk meg.”

És nem csak békességet ajándékoz nekünk Jézus szabadító áldozata, hanem egy belső biztonságot és megelégedettséget is. Krisztus szeretetében gazdagok vagyunk, Krisztus szeretetében megtalálhatjuk az életnek a teljességét. És ha valamire szükségünk van, akkor azt elkérhetjük és megadatik nékünk. Felesleges állandóan a földi dolgokra törni, felesleges minden vágyunkat és kívánságunkat dédelgetni és minden eszközzel igyekezni megvalósítani. Olyan szánalmas az az ember, aki mindig azon töri a fejét, hogy mit szerezzen meg magának, milyen új technikai, vagy más csodával büszkélkedhessen, akinek mindig valami hiányzik, aki mindig lázad, mindig elégedetlen. Krisztusban az élet teljessége, gazdagsága adatik az ember számára, függetlenül a körülményektől, és ha valamire testi értelemben szüksége van, akkor az megadatik számára.  „…valóban nagy nyereség az Istenfélelem, megelégedéssel”

Mennyivel gazdagabbak lennénk akkor, ha mindig így tudnánk élni! Mennyire más lenne a világ, ha nem a birtoklásvágy, a tulajdonszerzés határozná meg az életet.

Jézus megtörte a bűnnek a hatalmát és azt mondja nekünk: Gyere énhozzám, add át a szívedet énnékem és békességed lesz és mindig elégedetten és hálás szívvel élheted az életedet. Nem fogod magadat terhelni azzal a sokféle teherrel, amivel terhelik magukat az emberek a világban, és nem élsz majd abban a téveszmében, hogy az ember életében annyi érték van, amennyit meg tudott vásárolni a földi javakból.

A harmadik témakör, amiről szeretnék néhány szót szólni az a jelenség, ami jellemzi a világunkat szinte mindenütt, a féktelen rohanás, verseny. Egyrészt azok az emberek az okozói ennek, akik minél több hasznot szeretnének kipréselni a vállalkozásaikból. Az alkalmazottjaikat arra kényszerítik, hogy minél nagyobb teljesítményt mutassanak fel. De ezt a versenyszellemet erősíti fel az is, hogy az emberek szeretnék a vágyaikat beteljesíteni. A különféle reklámok, utazási irodák pedig ébresztik a vágyakozást sokmindenre a szívekben.

Ez a rohanás is az ember lázadásának, a bűnnek a következménye. Kihasználni minden lehetőséget, kiteljesíteni a földi életet, amennyire csak lehet. S ebben a rohanásban az ember sokmindent elveszít, sokmindent tönkretesz, fizikailag is és az emberi kapcsolataiban is. Az egyik súlyos következménye ennek a rohanásnak például az, hogy a lelki, szellemi értékek kimaradnak az életünkből, és minden csak a minőségi fogyasztás, az élvezetek halmozása érdekében történik. A másik ember ebben az életformában ellenfél lesz, versenytárs, akit le kell hagyni, vagy le kell győzni.

Ebben a rohanó, versenyző világban öncélúvá válik a rohanás, és mindenki egyre jobban azt érzi, hogy nem kellene ezt csinálni. Rohanunk, de nem jutunk el sehova. Kiszállni azonban ebből nem nagyon lehet, mert a külső és belső kényszerek olyan erősek, hogy erre alig van lehetőség.

Jézus a bűnnek ebből a megnyomorító és megbetegítő következményéből is szabadulást kínál mindenkinek, aki hajlandó Őhozzá menni.

Az Ő szabadításának az egyik jellemzője az, hogy a mi földi életünket örök életté formálja át halála és feltámadása által. A hetven vagy legfeljebb nyolcvan évnyi életet örök életté formálja át. Nagy, végtelen távlatokkal ajándékoz meg bennünket. Azt mondja, hogy nem a testi dolgok a legfontosabbak az ember számára, hanem fontosabbak a lelki, szellemi értékek. A testi ember számára az a legfontosabb, amit megeszik, megiszik, a buli, a szórakozás, ahogyan öltözködik, amilyen anyagi értékekkel tudja felszerelni az életét. Ezek mindig a pillanatnyi élményeket szolgálják. Eltelik a pillanat, s akkor minden semmivé válik, amire vágyunk az még a jövőben van. Soha semmit nem tudunk megtartani, hiába próbáljuk erősen szorítani, amit megfogtunk.

Jézus arra segít el bennünket az Ő kereszthalála által, hogy hagyatkozzunk a mi mennyei Atyánk megtartó szeretetére. Ő, ha engedjük, akkor hordoz bennünket sasszárnyakon. Olyan úton visz, amilyen utat mi semmiféle módon nem tudnánk megtalálni. Fantasztikus szépségeket tár fel és ezernyi módon mutatja meg az Ő irántunk való szeretetét, az Ő országának gazdagságát. Nem kell futni, nem kell versenyezni senkivel. Hagyjad az Úrra a te útadat, bízzál Őbenne Ő mindazt megcselekszi, amit felőled eltervezett.

Jézus arra szabadít fel bennünket kereszthalála által, hogy életünket Isten szeretetében, Őbenne bízva, egy nagy kalandnak, játéknak lássuk. Örvendezve vállaljuk, éljük meg ezt a nagy kalandot. És majd, amikor célba érünk, akkor ez a kaland egy magasabb fokon folytatódik tovább.

Mondjuk el minden nap a szép zsoltárt és legyen igaz az életünkben: „Az ÚR az én pásztorom, nem szűkölködöm. ²Füves legelőkön terelget, csendes vizekhez vezet engem. ³Lelkemet felüdíti, igaz ösvényen vezet az ő nevéért. ⁴Ha a halál árnyéka völgyében járok is, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy: vessződ és botod megvigasztal engem. ⁵Asztalt terítesz nekem ellenségeim szeme láttára. Megkened fejemet olajjal, csordultig van poharam. ⁶Bizony, jóságod és szereteted kísér életem minden napján, és az ÚR házában lakom egész életemben.”

Milyen jó annak, aki így éli az életét és nem rohan sehova, nem versenyzik senkivel, hanem gyönyörködni tud Isten megtartó szeretetében. Ehhez azonban bűnbocsánatra, újjászületésre, új életre van szükség, ami csak Jézus szabadítása által lehet a mienk.

Isten kérdez bennünket: így éled-e az életedet? Kiszabadultál-e abból a rohanásból, azokból a kényszerekből, amiben élnek az emberek és ami miatt olyan nyomorult ez a világ? Jézus hív téged, mert az szeretné, ha életed szabad életté váljon, azt szeretné, ha az Ő tulajdonaként, az Ő szeretet uralmában élnéd az életedet.

Jézusnál megszűnik az árvaságunk, békességgel a szívünkben, elégedetten élhetjük az életünket és ráhagyatkozhatunk az Ő megtartó, gondviselő szeretetére. Így lesz az életünk szabaddá a bűntől, és így lesz boldog, teljes életté.

o O o